Amiben segíthetek

Amikor elhatározza valaki, hogy pszichológushoz fordul, gyakran van egy „utolsó csepp” a pohárban, vagy egy téma, amit különösen nehéznek érez az életében. Mégis, szinte mindig az derül ki az első beszélgetés alkalmával, hogy ezek nem elszigetelt problémák. Valójában a legtöbben azon szeretnének változtatni, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, nem érzik a helyükön magukat, nem biztosak benne, jó úton járnak-e. Tehát nem „ügyekkel” (pláne tünetekkel) foglalkozunk, hanem az egész emberrel. Nem csoda, hiszen az, hogy hogyan vagyunk jelen emberi kapcsolatainkban, hogyan viszonyulunk céljainkhoz, jóban vagyunk-e magunkkal, tudunk-e örülni, mind kapcsolódnak egymáshoz. Tehát amiben segíteni szeretnék: a jelen helyzet, az esetleges elakadások és nehézségek megértése, irányok, célok, változtatási lehetőségek felkutatása, és ami talán a legfontosabb, elfogadó, biztonságos kapcsolódás, légkör biztosítása, amiben szabadon gondolkodhat magáról a kliens, szembenézhet félelmeivel, vágyaival, ítélkezésmentes légkörben találkozhat önmagával. Ez nyitja meg az utat a változásra.

Ha valaki számára mégis megnyugtató kapaszkodót jelent, hogy az őt leginkább foglalkoztató téma mennyire áll közel ahhoz, amivel általában pszichológushoz fordulnak, amiben én is segíthetek, támpontot nyújthat az alábbi néhány példa.

Stressz, aggodalmak:
Félhet az ember a jövőtől, attól, elég jó-e ahhoz, hogy megfeleljen különféle élethelyzetekben, szoronghat az emberi kapcsolatai miatt. Lényeg, hogy megtanuljunk a számunkra ingoványosabb területeken is járni, kifejlesszünk olyan készségeket, amelyekkel csökkenthetők és elviselhetőbbek a feszültségek.

Önértékelési problémák:
Napjainkban olyan sokféle kihívást állítanak elénk, hogy a legtöbb ember elbizonytalanodik: ezeknek mind meg tud-e felelni. Elég jó vagyok-e különféle szerepeimben (párként, szülőként, alkalmazottként, főnökként, stb.), elég hatékony vagyok-e, eléggé jól nézek-e ki, értékes vagyok-e, azt az utat járom-e, ami igazán nekem való? Velem van-e a baj, ha valami nem tökéletesen működik az életemben? Vajon mindegyik elvásárás valóban fontos nekem, vagy csak félek az elengedésétől? Ha szorongató ezeknek a kérdéseknek a sora, érdemes segítséghez fordulni.

Kapcsolati problémák:
Párkapcsolat, családi kapcsolatok, általánosságban emberi kapcsolatok. Ezek azok a terepek, amiken egész életünkben tanulunk, fejlődünk. Talán senki sincs, aki azt állítaná, neki tökéletesek a kapcsolatai, és már nincs semmi tennivaló velük. Meg kell tanulnunk érteni a másikat, és úgy kifejezni magunkat, hogy kapcsolódni lehessen hozzánk. Ez hosszú, talán egész életen át tartó folyamat. Olykor elakadunk ebben, ilyenkor jó, ha kapunk külső visszajelzést, útmutatást.

Kríziskezelés:
Krízisbe kerülhetünk, mert olyan nehézséggel állunk szemben, aminek megoldására úgy érezzük, egyszerűen nincs elég erőnk, eszközünk. Váratlan veszteség, trauma okozhat krízist, de egy új életszakasz túl nehéznek tűnő kihívásai is. Krízis lehet a halál, de a születés is. Egy új helyzet, amiben elveszettnek érezzük magunkat. Mikor azt tapasztaljuk, kicsúszott lábunk alól a talaj, érdemes mielőbb segítséghez fordulni.

Identitásválság:
Érett és a viharokat is bíró identitás szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nemi identitás, szexuális orientáció, hitbeli identitás, szerepeink összeegyeztetése... Ki vagyok én – ez a kérdés, és a válasz keresésében gyakran eltéved az ember, mint egy labirintusban. Vannak olyan életszakaszok, amikor különösen könnyen megtörténik ez, mint a kamaszkor, vagy az élet dereka, de bármikor szembesülhet vele az ember: elbizonytalanodott, ki is ő, és mi az, ami igazán fontos számára.

Döntési helyzet
Milyen munkát válasszak, szakítsak, vagy együtt maradjunk, megosszam-e a titkomat, maradjak vagy menjek… Végtelen azoknak az égető kérdéseknek a sora, ami megrémisztheti az embert a tétje és saját ellentmondásos érzelmei miatt. Ilyenkor jó beszélni egy külső, elfogulatlan személlyel, akivel mélyére nézhetünk az érveink mögötti motivációknak, áttekinthetjük az egymással versengő, ütköző szükségleteinket, hogy végül minél bölcsebb döntésre juthassunk.